A víz mondhatni a legideálisabb termék a szabadpiac számára. A termék szót szándékosan használjuk azért, mert mint természeti kincs termékké transzformálható és a szabadpiacon pénzre váltható. Az édes víz ritka és szükséges erőforrás. Mint ismert a Föld 70%-nak a felszíne vízzel borított, de majdnem mind sósvíz. Kb. 1 %-nyi a rendelkezésre álló édesvíz, a további 2% a déli és északi sark, valamint a gleccserekben felhalmozva van, így gyakorlatilag elérhetetlen.
A jelen idő problémája, hogy az édesvíz egyre nagyobb hiány és az elégtelenség az ami lehetővé teszi, hogy ára legyen a piacon. Minél ritkább egy termék, annál nagyobb az ár. Ez egy klasszikus piaci alaptétel.
Alap megállapítás, hogy az iható édesvíz nélkülözhetetlen, az élőlények nem élhetnek víz nélkül, mert nagyrészt vízből állnak, a növények 90%-nyi, az ember 45-75%-nyi vizet tartalmaz. Az emberiség nem tudna érezni, beszélni, gondolkozni, mert a bőr, agy, szív és minden létfontosságú szerv ¾ része vízből áll. A csecsemők 80% -a víz.
A másik alaptétel: az édesvíz mennyisége nem növelhető a Földön.
A következő alaptétel: a víznek nincs helyettesítője és teljesen egyedi bármilyen más természeti erőforráshoz képest.
Bármely piaci értékesítő számára a ritkaság, a hiány, a nélkülözhetetlenség, a többlettermelés megvalósíthatatlansága rögtön magát az aranybányát jelentené.
További megállapítások:
- az édes víz piaca a világon állandó
- kereslete folyamatosan növekszik a mezőgazdaság , ipar és a népesség növekedése miatt
- az édes víz árának növekedése teljesen kiszámítható és jól előre jelezhető
- a napi gyakorlatban hiánya miatt bármekkora ár elérhető
Ha kijelentjük, hogy a víz egyetemes erőforrás, ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ingyen kell hozzájutni. A víz szűkös és abszolut értelemben nélkülözhetetlen erőforrás, tehát összegyüjtése, tárolása, elosztása, tisztítása, megóvása általában a vízgazdálkodás és menedzselés minden társadalmi csoportnak elemi és létérdeke.
Tehát feltevődik a kérdés, hogy mindenkinek a vízhasználatért ugyanannyit kell fizetnie? A villanegyedek úszómedencéjének vizéért ugyanannyit kell-e fizetni, mint a család levesének vizéért – ez csak egy kiragadott példa a háztartásokból, de az ipari és mezőgazdasági vízfelhasználásból ugyanennyi példát tudnánk hozni (pl. hőerőművek , atomerőművek hűtővize, pazarló növénylocsolási rendszerek és módszerek).
Néhány gondolat a víz, mint piaci termék jó és rossz oldalairól:
- Az édesvíz eloszlása a földön rendkívül egyenlőtlen. Néhány ország nagyon sok vízzel rendelkezik,viszont elég sok országnak mondhatni egyáltalán nincs belőle.
- A FAO szerint bolygónk édesvíkészletének 60 százalékával kilenc ország rendelkezik, sorrendben: Brazilia, Kína, Oroszország, Indonézia, USA, Kanada, India, Kolumbia és Kongó. Az Északi és Déli sarkok jégmezőibe fagyott édesvíz felett nem kormányok rendelkeznek.
- Az afrikai Sahel övezet, Ausztrália, és egyéb elsivatagosodott övezetek vízhiányát közvetlenül azzal, hogy elzárjuk a csapot Budapesten nem lehet csökkenteni.
- Említsünk néhány szélsőséget a vízelátottság szempontjából – Izland minden lakosa évente 566667 köbméter édesvizet fogyaszthatna míg egy Kuvaiti polgár csak 7 köbméter felett rendelkezhet. Mint sok egyéb statisztikai eloszlás az édes vízeloszlása is a normális Gauss görbés eloszlást követi a világon, vagyis az országok többsége a középmezönyben helyezkedik el. Az édesvíz előfordulása jól mutatja, hogy hol várhatók konfliktusok a világban.
- Az édesvíz denivelált felhasználásának másik fő oka a gazdasági fejlettségre vezethető vissza. Akárhány medence is van a Rózadombon a háztartási vízfelhasználás világátlaga 8 és 11 % között mozog.
- A mezőgazdaság illetve az ipar vízfelhasználásának arányát a gazdaság fejlettsége határozza meg.