„Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet
meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy
megismernének.
Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.”
Antoine de Saint Exupéry
Az irodalmi megfogalmazás híven tükrözi a víz lényegét. Nem véletlen: a művészetek, a tudományok minden ága foglalkozik a vízzel. Jelentősége abban van, hogy a Föld felszínét 70,8 százalékban borító víz a legnagyobb tömegben előforduló anyag, mennyisége gyakorlatilag állandó, becslések szerint körülbelül 1,4 milliárd km3.
Ennek 97,3 százaléka sós tengervíz, a többi édesvíz, de ebből több, mint 2 százalék jég formájában van jelen a Földön, jelentős mennyiség van a légkörben és a talajrétegekben, ami azt jelenti, hogy az úgynevezett iható édesvíz, a folyók és édesvizű tavak vízkészlete és a felszín alatti vízkészlet csupán mintegy 0,6 százalék, de bolygónkon ennek elosztása sem egyenletes.
Emberek víz nélkül
Korunk egyik nagy problémája – főként a fejlődő országokban – a vízhiányos területek egészséges vízzel való ellátása. A Föld népességének szaporodási görbéje exponenciális, egyenletesnél meredekebb ívű. A 21. század végén a lélekszám meghaladhatja a 10 milliárdot. Jelenleg közel 1 milliárd ember él biztonságos vízellátás, 2-3 milliárd pedig megfelelő szennyvízelvezetés nélkül. Számuk 25 éven belül megkétszereződhet, miután a szaporulat ma is elsősorban a szegényebb és vízben szegény ázsiai, valamint afrikai térségekben jelentős dinamikájú.
Víz, gőz, jég
A Nap Földre jutó energiájának jelentős része a tengerek, tavak, folyók vizének párologtatásaként „hasznosul”. Ennek következtében óriási mennyiségű vízpára kerül a légkörbe, ahonnan ez csapadék formájában jut vissza a felszínre. E szüntelen körforgásnak alapvető szerepe van a folyók vízháztartásában, ezen keresztül a települések vízellátásában.
Az anyagok fajsúlya a hőfokváltozással módosul. Ennek a görbének a víz esetében – egyedülálló módon – +4 C°-on maximuma van. Ezért a jég úszik a vízen, és így megvédi az alatta levő víztömeget és élővilágot a befagyástól, illetve a lehűléstől. A jég kialakulása, a fagyás térfogat-növekedéssel jár, ezért a beszivárgó víz megfagyva megrepeszti a kőzeteket vagy a védelem nélkül hagyott vízellátási berendezéseket. A víz forrásával járó térfogat-változási energiát hasznosítják a gőzgépek, gőzturbinák. A víz az egyetlen anyag, amelyik normálkörülmények között mindhárom halmazállapotában előfordulhat.
Több mint anyag
A víz élő anyag, amely mágnesként vonzza magához az embereket, üdülésre, pihenésre éppúgy, mint felfedezésekre, kalandokra. A folyók, tengerek évezredek óta nemcsak élelmet adtak az embereknek, hanem népeket és kultúrákat összekötő országutakként is szolgáltak. A bátor hajósok mind messzebbre merészkedtek, egyre jobban kiszélesítve az ismert világ határait. Az emberiség számára mindig a vizekben gazdag területek jelentették az ideális élőhelyet. A Paradicsom a Tigris és az Eufrátesz között lehetett. A Kánaán a Jordán mellett volt, Egyiptom gazdagsága a Nílus éltető áradásaitól virágzott.
A régészeti leletek szerint – az évezredek során – a Duna mente is kedvelt lakóhelyéül szolgált az itt élő embereknek.
A víz változó szerepkörökben
A víz ellentmondásos anyag: baj, ha kevés vagy ha sok van belőle. A vízhiány, máskor az áradások, árvizek okozhatnak nagy katasztrófát, pusztítást.
A víz azért is ellentmondásos anyag, mert szervezetünk csak szűk minőségi határok között tudja felhasználni. A víz kitűnő oldószer. Oldani, így szállítani tudja szervezetünkben az élettanilag fontos (vagy éppen káros, fertőző, esetleg mérgező) anyagokat. A természetben ezért „tiszta” víz nem létezik. A desztillált víz, a H20 gyakorlatilag nem iható, hiszen mint tudjuk: a víz színtelen, szagtalan, íztelen folyadék, nem üdít, nem oltja a szomjat.
A másik véglet a tengervíz. A folyók az évezredek, talán évmilliók óta tartó szüntelen körforgás során olyan mennyiségű sót hordtak bele (ami közismerten nem párolog el), hogy a mintegy 25-30 gr/1 sótartalmú víz az oldóképesség határán van, ezért a szárazföldi szervezetek anyagcseréjükben nem tudják felhasználni, így számunkra sem iható.
A kemény vizek, (16 nk felett) így például a mélyfúrású kutakból származó vizek üdítőek, de a fent említett célokra nem használhatóak. A vízművek többnyire átlagos minőségű, közepes keménységű (10-14 nko) vizet szolgáltatnak, ha valahol ettől eltérő minőségűre van szükség, például laboratóriumokban, mosodákban, ott a vizet külön kell kezelni.
Fontos tudni, hogy a vizet termelése, szállítása vagy tárolása során érhetik bakteriális fertőzések. Érintkezik levegővel, a levegőben levő porokkal, vagy esetleges csőtöréseknél föld kerülhet a vezetékbe. Ezért a vizet csírátlanítani, fertőtleníteni kell, illetve olyan mennyiségű fertőtlenítő anyagot kell adagolni, hogy a víz a fogyasztási helyekig csíramentes legyen.
Háromféle fertőtlenítő anyag ismeretes: az UV-sugárzás, az ózon (O3), mindkettő hatása csak rövid ideig tart, ezért a harmadik, a klórgáz vizes oldatának a bekeverése terjedt el. A termelés során a vízben folyamatos klórozással 0,1-0,3 mg/liter koncentrációt kell adni.
Figyeljünk rá!
Megszoktuk, hogy egy csap nyitásával korlátozás nélkül juthatunk vízhez, de keveset törődünk azzal, hogy a lefolyóban eltűnő használt víz miként jut vissza környezetünkbe. Márpedig a vízellátó hálózatból kivett vízmennyiség, kivéve a kertlocsolást, de hozzávéve a csapadékot, szennyvízként jelentkezik.